1.rész

A szokásosnál ma kicsit korában keltem. Álmos szemeimmel néztem anyára, aki épp a reggeli kávéját iszogatta.

- Jó reggelt! Hogy aludtál?- Kérdezte anya miután látta, hogy mindjárt elalszom.

- Hát elégé rosszul- Mondtam anyának köszönés nélkül.

- Remélem, ez majd feldob- Nyújtotta át a levelet. Fáradtan oda nyúlta majd kibontottam.

-FEL VETTEK!- Kiáltottam hangosan. Sírás csendült fel. Oh hogy nekem van egy húgom el is felejtettem. Anyu egy szúrós tekintettel ment át a húgom szobájába. Hihetetlen érzés futott át rajtam egy borzalmasan nehéz iskolába felvettek, nos, igen nehéz az biztos, de én akkor is örülök neki! Itt hagyom Ausztráliát az a kár, hogy a nagyszüleim nem jöhetnek velünk. Mindig is szeretem őket olyan kedvesek- mellesleg nagyi sütije isteni - jött az a hirtelen gondolat hogy illene el mesélni neki is a nemrég történteket. Ragyogó arca csillogó szemmel mentem át öltözni. Miután ez megvolt át fésültem hosszú hajamat. Anyukat nem kellet győzködni simán elengedtek. Csak egy buszmegálló és 2 perc sétára laknak a nagyszüleim. Türelmetlenül csöngetem be. Nagyi száját rögtön mosolyra húzta mikor meglátott.

-Szia nagyi óriási hírem van !- Közöltem neki. Talán egy kicsit túlpörgöm.

-Szervusz aranyom gyere be !

-Ginnie könyvtárban van?- Ginnie-nek hívják az unokatestvéremet. Szeretek vele lenni csak ritkán találkozunk mivel Hollandiába élnek csak most egy időre haza jöttek.

-Igen de mond mi olyan nagy hír ?

-Felvettek !

-Jaj, aranyom ez fantasztikus! Dominic! Felvették Amy-t !-Kiáltott nagypapának nagyi. Körbe ugráltak meg minden aztán mentem Ginnie-hez. A könyvtár innen csak 5 percre van. Nehezen nyitottam ki a könyvtár ajtaját. Intettem a könyvtáros nőnek majd megkerestem Ginnie-t.

-Szia-Súgtam oda neki.

-Ohh hello !-Nézett fel a nagy könyv mögül és szemüvegét órára tolta.

-Felvettek- Mondtam neki halkan.

- KOMOLYAN?-Kiáltott fel. Látszik, hogy a rokonom.

-Igen de shhh- A kezébe nyomtam a nem régibe készült irományom. Kicsit még beszéltünk a suliról majd elemezte, amit még nem rég a kezébe nyomtam. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek írni. Van már egy kisebb könyvszerű "művem" aminek Homok vihar a címe és egy fantasy. És van ez, amit most írok még nincs címe ez csak egy egyszerűbb könyv.

-Hmmm nem rossz, de tudsz te jobbat is!

-Ezt hogy érted-, na, igen most jött az, hogy találjam ki én. Remek! Haza mentem anya azzal állt elém, hogy holnap indul a gépem ezért pakolni kéne. 2 bőröndöt tömtem meg. A többit majd a szüleim hozzák. Lassan sötét lett én pedig még mindig a tollam végét rágtam. ~Mire célzott Ginnie? Hogy értette, hogy tudok jobbat is?~ Fel pattantam és az ágyamhoz mentem. Felemeltem a matracom. Három könyv hevert a fa deszkákon.

Homok vihar:

Cím nélküli:

Naplóm:

Elvettem a homok vihart majd elkezdtem összehasonlítóan a cím nélküli olvasnivalóval. Hihetetlen hogy ezt én írtam! Úgy döntöttem rá hagyom, majd ha lesz időm-erőm és türelmem megírom. Bedobáltam a három könyvet a bőröndbe majd segítettem anyunak a vacsorakészítésben. Apa 7 kor ért haza elmondása szerint sok dolga volt. Nem csodálom hisz szinte a főnöke helyett is dolgozik együtt megettük a vacsit. Utána már le is feküdtem aludni.

*Reggel*

5 kor keltem. Adtam egy puszit Audrey homlokára majd gyorsan meg reggeliztem anyától elköszöntem és már apa vitt is a repülő térre.

-Vigyázz magadra!-mondta apa

-Ti is! Minden este beszélünk!

-Remélem is! Na, menj Amazon!-Köszönt el apu én pedig csak intettem neki és már indultam is tovább. A repülő útról annyit hogy eltelt. Na, igen írtam meg aludtam nem volt túl érdekes, de a leszállás annál inkább. Na, igen nem is a leszállás, hanem hogy nem találtam Paul-t és Sara-t, akiknél lakni fogok igen igen taps taps magamnak. Fél óráig ültem a padon gondolom el felejtették. De utána eszembe jutottak apu szavai "Na, menj Amazon!"  Hogy m is az az Amazon vagy éppen kik is azok az Amazonok? Nem tudom hányan látták a amazonok és gladiátorok című filmet. A lényeg az, hogy a görög mitológiában szereplő harcos női nép voltak. Na de térjünk a lényegre. Ez a mondat arra buzdítót, hogy lelépjek. Ár, mint hogy elmenjek a repülő térről. Így is tettem. London egész szép hely mondjuk amennyit láttam belőle. Igen gondolom eddig csak én voltam annyira szerencsétlen, hogy ilyen helyzetbe kerüljek taps taps nekem. De ekkor jutott eszembe, hogy keresek, egy kávézót ahol van ingyen wifi és felhívom anyát és apát, hogy nem találom a "ideiglenes családom" csak hát ilyen helyet is nehéz találni, úgyhogy leáldoztam egy csomó pénzt a telefonról fantasztikus! Így lett meg Sara és Paul.1 és fél órás keresgetés után-na meg a repülő út, élégé megviselt voltam-megtaláltam Sara-t és Paul-t, akikre egy picit berágtam. Héh mielőtt ujjal mutogatnátok azt is vegyétek figyelembe, hogy fáradt voltam.

-Szia akkor te vagy Amy! Hogy megnőttél! Én Sara vagyok, bocsáss, meg hogy késtünk, de minden összejött!- Nos, igen a szokásos. Ettől nem fog kevésbé kínosabb lenni!

- Ó!  Semmi gond!

-Akkor menjünk is Paul és Tilly a kocsiba van.- Tilly a legkisebb lány a családjukban ő 5 éves. Leo a második a sorban, ha jól tudom 7 éves. Utánuk pedig egy ikerpár következik, akik fogalmam sincs hány évesek. Beültem a szürke kocsiba majd elindultunk. Az autóút kínos csendben telt. Mikor kiszálltam megkönnyebbülten lélegeztem fel, mint amikor a csengő megzavarja a felelésed. Egy óriási ház előtt találtam magam. Kivettem a nehéz bőröndöt majd Paul segített bevinni a házba és a szobámba is. A szobám egyszerű volt, de tetszett. Hasonlót szeretnék majd.

-Na, akkor jó lesz?-Tette le a csomagot Paul majd rám nézett.

-Igen köszönöm, hogy itt lehetek,- Nos, igen nem akarok bunkózni. Így próbáltam kissé kedvesebb lenni és nem megsértődni.

-Nagyon szívesen hisz a szüleid is sokat tettek értünk.-Ezzel le is zárta a beszélgetést és magamra hagyott. Gondoltam kicsit feldobom a szobámat pár rajzzal, úgy hogy az időm nagy részét ezzel töltöttem. Tilly lépet be a szobámba.

-Szia-, Köszöntem és intettem egyet neki a grafitos kezemmel.

-Mit rajzolsz?-Kérdezte és oda sétált hozzám megmutattam a  rajzom.

-Ez egy ballet cipő. Balettozol?

-Ühhmm

-Komolyan én is!- Mondta vidám arccal majd még feltett néhány kérdést és kiment.

Hogy honnan tudok balletozni a szüleim erőltették, sőt szerintem idén is járnom kell "fantasztikus". Már a rajzaimat raktam ki mikor Sara jött be.

-Gyere enned, kéne valamit!

-Rendben. Amúgy a fiúk hol vannak?

-Ő hát a sulihoz vásárolnak be. Tényleg te neked már megvan minden?

-Persze.

-Akkor jó, na, gyere!-Ettem pár falatot majd végeztem is.

-Sara, ha nem baj alszom egy keveset.

-Nyugodtan- Le is feküdtem aludni. Nem igazán sikerült aludni mivel kb úgy fél óra múlva nevetés és ordítozás hallatszott.

-Klasz! Ebből nem lesz alvás.-Nyafogtam majd kikászálódtam az ágyból. Kivettem a bőröndömből egy tükröt majd belenéztem. Hát  nem valami szép látvány fogadott. Unott arc karikás szemek zsíros bőr és még sorolhatnám. A szépség hibáimmal megbirkóztam, de még mindig pókerarcot vágtam. De rá hagytam gondolom, felhívom Colin-t. 

-Szia !-Integetem a kamerába. 

-Hello! Holnap találkozunk? Úgyis Londonban vagy oda megyek vonattal.

-Én benne vagyok, csak megkérdem.- Ismét nevetés hallatszott megörülök!

-Ohhh tényleg milyen a család? 

-Fuu hát érdekes. Elfelejtetek  értem jönni!-Nevettem felt-most meg ordibálnak, de amúgy a kis lány nagyon aranyos. A kis fiú hát még nem beszéltem vele. Az ikrekkel még nem találkoztam amúgy a szülök is kedvesek.-Ecseteltem és néhol ásítottam egyet. 

-Akkor fogjuk rá, hogy rendben vagy.

-Végül is igen. Kicsit azért rossz hogy nincsenek itt a többiek. 

-Nyugi nem cserélnek le! Na de megyek, mert hívnak, szia! Majd beszélünk. 

-szia!- Furcsa Colin most egész csöndes volt, na, mindegy. Gondoltam szét nézek a városba. Úgy is csak 4 óra lesz. Leszaladtam a lépcsőn és Sara-t kezdtem el keresni. Beléptem a napaliba és rá jöttem honnan jön a nevetés. 

-Sziasztok! Sara-t keresem, elmondanátok, hol van?-Kérdeztem az ikrektől. Mellettük két lány ült a kanapén egy srác pedig ugrált a tv előtt valószínűleg Just Dance-el játszottak. A srác abba hagyta az ugrálást és mindenki rám nézett. 

-A konyhában van. Te vagy Amy?-Nézet rám a sapkában lévő iker. 

-Igen én vagyok, örülök, hogy találkoztunk!

-Én is Max vagyok ő az iker tesóm Harvey itt mellettem ülő lány Kimberly mellette pedig Emily az a szerencsétlen pedig Tom.- Felém intettek majd motyogtak valami, szia, félét én pedig már indultam volna tovább mikor hozzám szólt Harvey. 

-Hova mész? Nem maradsz velünk?

-Hát körbe szerettem volna nézni a városba. De köszönöm az ajánlatot inkább megyek. 

-Akkor megyünk veled.- Pattantak fel.

-Őő inkább egyedül mennék. 

-Nem nem nem hisz még nem is ismered, az utcákat megyünk.-Akadékoskodott Harvey.

-Nagyon kedvesek vagytok, de egyedül mennék.-Tetem a hangsúlyt az egyedül szócskára. Még vagy 10 percen keresztül ment a vita mikor rá untam és inkább eljöttem onnan. A konyhában Sara pakolt. 

-Szia Amy! 

-Szia, Sara elmennék körbe nézni a városban. 

-Rendben a fiúk ne menjenek veled?

-Nem kell! Haza találok. Ja és ha már itt tartunk, nem lenne baj, ha holnap elmennék találkozni egy itteni barátommal?

-Nem, de hogy de oda már menjenek veled a fiúk!

-Okés.- Kabátban léptem ki az utcára csak fél órát sétáltam, de már van egy csomó képem a fényképezőn. Átfázva értem oda a házhoz a srácok épp a vendégeiket kísérték haza. Intettem nekik majd felmentem a szobámba Tilly várt, hogy játsszak vele. 

Üdv téged kedves ide tévedő! Ez az új blogomon remélem tetszeni fognak a részek. 

    Ölel: Luca Ford